Egy amerikai startup azzal próbált figyelmet kelteni, hogy interjúra csak azokat hívta meg, akik hajlandók voltak tetováltatni maguk. A cél nyilván a vírusos terjedés és a kulturális hűség demonstrálása volt – az eredmény azonban inkább botrány lett, mint sikeres toborzási kampány. Az eset gyorsan terjedt a közösségi médiában, ám közel sem pozitív kontextusban.
A jelöltek reakciója azonnali volt: a legtöbben visszautasították az ajánlatot, sokan nyilvánosan is kritizálták a céget. A toborzási szakemberek rámutatnak, hogy az ilyen stuntok alapjaiban sértik a jelölti élményt – a jelentkezők nem akarnak fizikai elköteleződést vállalni egy állás reményében, amelyről még semmit sem tudnak. Az employer branding szempontjából az eset tankönyvi példája annak, hogyan lehet egyetlen rossz ötlettel romba dönteni a gondosan felépített munkáltatói hírnevet.
HR-szemszögből az üzenet egyértelmű: a kreatív toborzás és a manipulatív toborzás között vékony a határ. A tehetségvonzás nem arról szól, hogy mindenáron kitűnjünk – hanem arról, hogy hitelesen kommunikáljuk, kik vagyunk és mit kínálunk. A jelöltek bizalmát egyszer elveszíteni könnyű, visszaszerezni annál nehezebb. A szervezeti kultúra valódi értékeit a toborzási folyamatnak is tükröznie kell.
