A „dolgozz bárhonnan" kultúra és a növekvő üzleti mobilitás egy kevésbé látványos, de annál komolyabb problémát hozott felszínre: a rövid külföldi munkavégzés egyre több munkáltatót sodor váratlan jogi és pénzügyi kockázatokba. Ausztrál munkáltatók esetén különösen szembetűnő, hogy a néhány napos vagy hetes külföldi jelenlétek hogyan generálnak adóügyi és vízumkötelezettségeket.
A konkrét kockázatok három területen sűrűsödnek: a vízumjogi megfelelőség (a munkavállaló valójában dolgozik-e, vagy csak utazik?), az adóügyi illetőség kérdése (hol keletkezik adóköteles jövedelem?), és a béradminisztrációs kötelezettségek (mely ország jogszabályai vonatkoznak a kifizetésekre?). Ezek az összefüggések sok HR-csapat számára ismeretlenek, és a probléma csak utólag, ellenőrzések vagy viták során kerül felszínre.
HR-szemszögből ez a téma a globális mobilitási stratégia egyik legelhanyagoltabb sarka. A rugalmas munkavégzés tervezésekor nem elég a munkavállalói igényeket és a szervezeti hatékonyságot figyelembe venni – a compliance-dimenzió legalább annyira kritikus. A HR-csapatoknak szoros együttműködésre van szükségük a jogi és pénzügyi területekkel, és érdemes belső protokollt kialakítani minden 5 napnál hosszabb külföldi munkavégzésre.
