A legújabb munkavállalói adatok egyértelműen mutatják: nem a fizetés, hanem a vezető személye dönti el, hogy valaki marad-e vagy elmegy. A toxikus vezetői magatartás – legyen szó mikromenedzsmentről, érzelmi instabilitásról vagy következetlenségről – az egyik legfőbb felmondási tényező Németországban. Az elemzés szerint a dolgozók mégis inkább csendben távoznak, mintsem hogy jelezzék a problémát.
Ennek hátterében a bizalmatlanság áll. Sokan tartanak attól, hogy a HR nem marad semleges, vagy hogy a visszajelzés visszaüt rájuk. Ez egy szervezeti kultúra-probléma, amelyet nem lehet egyetlen folyamattal megoldani. Anonim visszajelzési csatornák, rendszeres pulse survey-k és a HR-es elérhetőségének normalizálása mind fontos lépések – de csak akkor működnek, ha a szervezet tényleg reagál a jelzésekre.
A HR itt nem bíróként, hanem közvetítőként tud a legtöbbet tenni. A korai beavatkozás – coachingon, mediáción vagy strukturált visszajelzésen keresztül – sokkal olcsóbb, mint egy tapasztalt kolléga elvesztése. A tehetségmegtartás ma már elválaszthatatlan a vezetői minőség folyamatos monitorozásától: aki ezt figyelmen kívül hagyja, az drágán fizet érte.
