A Canadian HR Awards az egyik legrangosabb HR-szakmai elismerés Kanadában, és a jelölési ablak idén június 19-én zárul. Ilyenkor minden HR-vezető előtt felmerül a kérdés: érdemes-e beadni, és ha igen, hogyan? A zsűritagok és többszörös díjnyertesek most kivételesen őszintén mesélnek arról, mi az, ami valóban megkülönbözteti a nyertes pályázatokat a mezőnytől.
A visszatérő hiba az, hogy a jelöltek általánosságokban fogalmaznak, és nem mutatnak be konkrét eredményeket. A zsűri nem a szándékokat, hanem a mérható hatást értékeli: milyen üzleti problémát oldott meg a HR-kezdeményezés, és ezt milyen adatokkal lehet alátámasztani? A legjobb pályázatok mindig egy jól körülhatárolt kihívásból indulnak ki, bemutatják a megvalósítás lépéseit, majd számszerűsítik az eredményt – legyen az fluktuációcsökkentés, elköteleződés-növekedés vagy megtakarítás.
HR-szemszögből ez az egész folyamat egy fontos szemléletváltásra hívja fel a figyelmet: a HR-nek meg kell tanulnia a saját munkáját üzleti nyelvre fordítani. Aki erre képes, az nemcsak díjat nyerhet, hanem a belső szervezetben is erősíti a HR stratégiai pozícióját. A jelölés tehát nem önreklám – hanem bizonyítás.
