A prezentizmus klasszikus definíciója egyszerű: a munkavállaló fizikailag ott van, de teljesítménye csökkent, mert beteg vagy kiégett. Ez a fogalom azonban a pandémia utáni munkakörnyezetben alaposan megkopott. Egy új kutatás most azt vizsgálja, hogyan alakult át a prezentizmus a hibrid és távmunkás modellekben.
A kutatók nyolc különböző prezentizmus-formát azonosítottak, amelyek mind a digitális munkavégzés sajátosságaiból fakadnak. Ilyenek például az állandó online jelenlét nyomása, az üzenetek azonnali megválaszolásának elvárása munkaidőn túl is, vagy éppen az, amikor valaki videóhívásokon vesz részt miközben lázas. A „mindig elérhető" kultúra tehát nem megszüntette a prezentizmust, hanem láthatatlanabbá és mérési szempontból bonyolultabbá tette azt.
HR-szemszögből ez riasztó fejlemény, mert amit nem látunk, azt nem tudunk kezelni. A szervezeti kultúra és a munkavállalói élmény szempontjából kritikus, hogy a vezető ne csak az eredményeket mérje, hanem aktívan figyeljen a csapata valódi állapotára. A rugalmas munkavégzés csak akkor működik jól, ha egyértelmű határokat is kijelöl – különben a rugalmasság könnyen válik a kimerülés fedőnevévé.
