A mentális egészségügyi juttatások egyre több kanadai munkáltató csomagjában szerepelnek, mégis sokan csak akkor fordulnak segítségért, amikor már válságban vannak. A késlekedés oka nem az érdektelenség — a munkavállalók egyszerűen nem érzik biztonságosnak, praktikusnak vagy elég világosnak az igénybevétel folyamatát.
A kutatások három fő akadályt azonosítanak. Az első az adatvédelmi aggály: a dolgozók tartanak attól, hogy a munkáltató tudomást szerez arról, hogy terápiára járnak. A második a rugalmasság hiánya — a munkaidőn belüli vagy korlátozott időpontok sok esetben egyszerűen nem illeszkednek a valós életritmushoz. A harmadik a fedezeti feltételek átláthatatlansága: ha valaki nem tudja pontosan, mit finanszíroz a biztosítás, inkább nem kezd bele.
HR-szemszögből ez azt jelenti, hogy a juttatási csomag önmagában nem elég — a kommunikáció és a hozzáférés minősége legalább annyit számít. A HR-csapatoknak érdemes aktívan tájékoztatni a munkavállalókat a fedezet részleteiről, anonim elérési lehetőségeket kínálni, és rugalmas időpontokat biztosítani. A jól megtervezett munkavállalói élmény a mentális egészség területén is megtérül: aki időben kér segítséget, hamarabb talpra áll, és kevesebb táppénzes napot vesz ki.
