A munkahelyi stressz globálisan évi 300 milliárd dolláros terhet ró a fejlett gazdaságokra – ezt az összeget az emelkedő egészségügyi kiadások és a csökkenő produktivitás együtt teszi ki. A digitális transzformáció felgyorsulásával a Zoom-fáradtság, az alkalmazás-túlterheltség és a folyamatos elérhetőség elvárása új stresszforrásként jelent meg a munkahelyeken. Az MIT Sloan kutatói azonban egy kevésbé vizsgált jelenségre hívják fel a figyelmet: a technológiai nehézségek nem mindig rombolnak.
A kutatás megállapítása szerint, amikor a csapattagok együtt küzdenek meg egy technológiai akadállyal – legyen az egy összeomlott rendszer, egy nehézkes szoftver vagy egy rosszul megvalósított digitális folyamat –, a közös frusztráció paradox módon erősítheti a csoportos összetartozás érzését. A „közösen szenvedünk" élmény aktiválja a kölcsönös segítség és az informális kommunikáció csatornáit, amelyek egyébként rejtve maradnának. Ez természetesen csak akkor érvényes, ha a szervezet pszichológiailag biztonságos teret biztosít a problémák nyílt megbeszéléséhez.
HR-szemszögből ez az eredmény arra ösztönöz, hogy a technológiai bevezetések kudarcait ne elsősorban IT-problémaként, hanem szervezeti tanulási lehetőségként kezeljük. A HR tud olyan keretet teremteni, amelyben a techfrusztráció nem csendes kiégéssé, hanem közös megoldáskeresésévé alakul. A pszichológiai biztonság és a nyílt kommunikáció kultúrája az, ami eldönti, melyik irányba billen a mérleg.
