Egy brit-kolumbiai emberi jogi törvényszék elutasított egy mentális fogyatékosságon alapuló diszkriminációs panaszt, amely első ránézésre súlyos esetnek tűnt: a panaszos alvászavarokat, pánikrohamot és rendszeres orvosi igazolásokat tudott felmutatni. Ennek ellenére a törvényszék nem találta bizonyítottnak, hogy a munkáltató diszkriminatív módon járt volna el.
A döntés mögött összetett bizonyítási kérdések húzódnak. A törvényszék vizsgálta, hogy a munkáltató tudott-e a munkavállaló állapotáról, tett-e ésszerű alkalmazkodási lépéseket, és valóban az egészségi állapot volt-e a hátrányos bánásmód közvetlen oka. A panaszos nem tudta kellőképpen alátámasztani az ok-okozati összefüggést a tünetek és a munkáltatói intézkedések között.
A HR-szakemberek számára ez az eset több tanulságot is tartalmaz. Egyrészt a pszichológiai biztonság és az alkalmazkodási kötelezettség dokumentálása kulcsfontosságú – a munkáltató oldalán is. Másrészt a munkavállalónak sem elég hivatkozni a diagnózisra: a diszkrimináció bizonyítása konkrét összefüggések feltárását igényli. Az esetből az következik, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos ügyeket minden félnek alaposan, tudatosan és dokumentáltan kell kezelnie.
