A legtöbb vállalat évente frissíti a képzési tervét: elemzők előrejelzik, mely készségek lesznek fontosak, majd erre építik a tréningprogramokat. Ez a megközelítés logikusnak tűnik, de van egy komoly vakfoltja: figyelmen kívül hagyja azokat a kompetenciákat, amelyek a szervezeten belül, spontán módon fejlődnek ki.
Az MIT Sloan legújabb elemzése szerint a munkavállalók sok esetben már most olyan technológiai megoldásokat alkalmaznak, amelyek nem szerepelnek a hivatalos képzési keretrendszerben. Az adatértelmezés, a digitális eszközhasználat és a rendszerszemléletű gondolkodás sokszor informálisan, napi munkavégzés közben jelenik meg – és ezek az organikusan fejlődő készségek pontosabb képet adnak a jövő igényeiről, mint bármelyik piaci prognózis.
HR-szemszögből ez egyértelmű üzenet: a tehetségmenedzsmentnek nemcsak előre kell tekintenie, hanem körbe is kell néznie. Azok a szervezetek, amelyek folyamatosan monitorozzák, milyen új kompetenciák bukkannak fel a csapataikban, gyorsabban tudnak reagálni a technológiai változásokra – és sokkal hatékonyabban tudják belső utánpótlásukat fejleszteni. A képzési stratégia legnagyobb tőkéje maga a munkaerő.
