A gazdasági bizonytalanság első áldozatai között rendre a képzési és utánpótlás-fejlesztési programok végznek. Németországban a jelenlegi válság ismét próbára teszi a cégek elkötelezettségét a fiatal tehetségek iránt: sok vállalat visszafogja a szakképzési helyeket és a junior fejlesztési kereteket, miközben a rövid távú költségcsökkentésre fókuszál.
Berlin más utat választott. A főváros több munkáltatója és önkormányzati szereplője összefogott, hogy válság idején is fenntartsa a tanulói és gyakornoki programokat. A megközelítés kulcsa az egyértelmű stratégiai döntés: az utánpótlás nem költség, hanem befektetés, amelynek megtérülése 3-5 éves távon mérhető. Az adatok alátámasztják ezt – azok a cégek, amelyek korábbi válságokban sem szüntették be a képzést, gyorsabban tudtak talpra állni és növekedni a fellendülés idején.
A HR-szakemberek számára ez üzenet és feladat egyszerre. Most kell megvédeni a fejlesztési büdzsét a belső döntéshozókkal szemben, és most kell megmutatni, mit veszít a szervezet, ha megszakad a tehetségcsatorna. A számok mellé érdemes konkrét forgatókönyveket tenni: mennyi idő és pénz kell egy külső jelölt felvételéhez és betanításához három év múlva, szemben egy most megtartott junior munkatárssal?
