Németországban napirendre kerül a határozott idős munkaszerződések rendszerének átalakítása. A tervezett reform az indok nélkül – úgynevezett sachgrundlos – köthető határozott idős szerződések időtartamát és alkalmazási körét bővítené, azzal az indokkal, hogy rugalmasabb személyzetitervezési lehetőséget biztosít a munkáltatóknak. A javaslat azonban komoly vitát vált ki munkaügyi jogászok és szakszervezetek körében.
A jelenlegi szabályozás szerint indok nélkül legfeljebb két évre lehet határozott idős szerződést kötni, és ezt az időszakot háromszor lehet meghosszabbítani. A reform ezt az időkeretet érdemben növelné. A kritikusok rámutatnak: a változás elsősorban azokat érinti majd, akik már most is a munkaerőpiac legkiszolgáltatottabb szegmensében dolgoznak – fiatalok, pályakezdők, alacsonyabb képzettségűek. Számukra a meghosszabbított bizonytalanság nem rugalmasság, hanem kiszámíthatatlanság.
HR-szemszögből a kérdés kettős. Rövid távon a munkáltatók valóban könnyebben tesztelhetnek új munkaerőt alacsonyabb kockázattal. Hosszú távon azonban a határozott idős foglalkoztatás túlzott kiterjesztése rontja a munkavállalói elköteleződést, megnehezíti a tehetségmegtartást, és gyengíti a szervezeti kultúrát. Azok a vállalatok, amelyek a biztonságos foglalkoztatást stratégiai eszközként kezelik, a szabályozástól függetlenül versenyelőnyre tesznek szert a tehetségpiacon.
