Egy kanadai RONA franchise dolgozója homofób sértés miatt emelt panaszt a munkahelyén – a munkáltató reakciója azonban nem kivizsgálás, hanem elbocsátás lett. A törvényszék ezt követően diszkriminációt állapított meg, és deklaratív, valamint anyagi jellegű jogorvoslatként 10 000 dollárt ítélt meg a volt munkavállalónak.
Az eset lényege, hogy a panasz benyújtása és az azt követő felmondás között közvetlen összefüggést talált a testület. A megtorlás tilalma alapvető elve a kanadai emberi jogi keretrendszernek: ha egy munkavállaló él a panasztételi jogával, és ezért hátrány éri, a munkáltató közvetlen jogi felelősséggel tartozik. A 10 000 dolláros összeg nem csupán kártérítés – szimbolikus üzenet is a szervezetek felé.
HR-szempontból ez az eset több tanulságot is hordoz. Először is, a panaszkezelési folyamatnak valóban függetlennek és átláthatónak kell lennie – nem elég, ha papíron létezik. Másodszor, a vezető és a HR közötti kommunikáció kritikus: ha a bejelentés után bármilyen negatív lépés történik a panasztevővel szemben, azt rendkívül nehéz lesz nem megtorlásként értelmezni. A pszichológiai biztonság nem elvont fogalom – ez az eset forintosítja, mit jelent a hiánya.
