A reziliencia sokáig egyszerű képletnek tűnt: valami nagy baj történik, a szervezet összeszedi magát, és visszatér a normál működéshez. Ez a modell egy stabil alapállapotot feltételez, amelyhez vissza lehet térni. Dr. Athenais Sivaloganthan, az International SOS szakértője szerint azonban ma már nincs ilyen alapállapot – a folyamatos változás, a geopolitikai bizonytalanság és a technológiai átalakulás együtt tartós zavaros üzemi környezetet teremt.
Ebben a valóságban a „bouncing back" metafora félrevezető. A munkavállalók nem egy eseményből lábadoznak – hanem krízisből krízisbe lépnek, miközben elvárják tőlük a teljes teljesítményt. Az International SOS kutatásai szerint a pszichológiai alkalmazkodóképesség fejlesztése messze elmarad a szervezeti és operációs reziliencia-befektetésektől. Vagyis a rendszerek rugalmasak, de az emberek egyre inkább kimerülnek.
A HR-vezetőknek most azt kell újragondolniuk, mit értenek munkavállalói jóllét alatt. A pszichológiai biztonság megteremtése, a krónikus stressz kezelése és a tartós bizonytalansághoz való alkalmazkodás támogatása nem egyszeri wellbeing-program – hanem folyamatos szervezeti befektetés. Azok a munkáltatók lesznek vonzóak, amelyek nem a sokk utáni helyreállást ígérik, hanem a folyamatos működőképesség feltételeit teremtik meg.
