A legtöbb szervezet stratégiai szinten foglalkozik a munkaerő-fejlesztéssel, miközben a végrehajtás kulcsa egyértelműen a középvezetői rétegnél van. Ők azok, akik napi szinten látják, mire képesek a csapattagok, és ők azok, akik – ha jól csinálják – ténylegesen fejleszteni tudják a szervezeti kapacitást. Ha ez a réteg nem rendelkezik a megfelelő eszközökkel és szemlélettel, a legjobb HR-stratégia is elvész a napi operatív zajban.
A kutatások szerint a munkavállalók készségei és a szervezeti elvárások közötti rés egyre szélesebb. A belső mobilitás alacsony, az utódlástervezés sokszor papíron marad, a készségfelmérések pedig ritkán jutnak el a tényleges fejlesztési döntésekig. Mindez részben azért történik, mert a vezetők nincsenek kellően felkészítve arra, hogy csapatuk kompetenciáit tudatosan térképezzék fel és fejlesszék – ez nem veleszületett képesség, hanem tanulható készség.
HR-szemszögből három irány kínálkozik: először is, a vezetők kapjanak strukturált eszközöket a csapatszintű képességek felmérésére; másodszor, a teljesítménymenedzsment-folyamatokat kapcsolják össze a fejlesztési tervekkel; harmadszor, a HR aktívan partnerként működjön a vezetők mellett, ne csak adminisztratív háttérként. A munkavállalói élmény és a szervezeti növekedés akkor találkozik, ha a vezető valódi fejlesztőpartner – és ez ma már elvárás, nem bónusz.
