A nyugati vállalatok általában három elemre építik AI-adoptációs stratégiájukat: hozzáférés biztosítása, képzés és ösztönzők. Ez a megközelítés jól működik olyan kultúrákban, ahol a munkavállalók szívesen kísérleteznek, és elvárják az önálló döntéshozatalt. Délkelet-Ázsiában azonban ez a logika megbukik – figyelmeztet Marta Lajmi, az Accenture szakértője.
A régió munkakultúráját erős hierarchikus normák jellemzik: a dolgozók nem tesznek lépést addig, amíg a vezető egyértelműen nem signalizálja, hogy a változás biztonságos és kívánatos. Ez nem passzivitás – ez egy mélyen beágyazott kulturális minta. Ha a felső vezető nem mutat egyértelmű elköteleződést az AI iránt, az eszközök hozzáférhetők maradhatnak, mégis gazdátlanul porosodnak. A pszichológiai biztonság megteremtése itt kifejezetten felülről lefelé épül.
HR-szempontból ez alapvető kihívást jelent a globálisan egységes AI-stratégiát tervező szervezetek számára. A tehetségmenedzsment és a változásmenedzsment lokalizációja nem opcionális, hanem a siker előfeltétele. A régióban dolgozó HR-csapatoknak a vezetőfejlesztésre kell fókuszálniuk: ha a menedzserek magabiztosan és láthatóan képviselik az AI-t, a munkavállalók követni fogják. Egyetlen globális playbook nem fedi le a világ összes munkakultúráját.
