A hibrid és remote munkavégzés terjedésével a szervezetek egyik legnagyobb kihívása lett a munkavállalók közötti organikus kapcsolatok hiánya. A mentorálás épp erre nyújthat megoldást – de csak akkor, ha nem válik egy újabb kötelező HR-folyamattá. Szakértők szerint a legeredményesebb mentorprogramok irányítottak, de nem túlszabályozottak, és nem a közvetlen vezető a default mentor.
A kutatások és a gyakorlati tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a mentori kapcsolat akkor működik, ha mindkét fél önkéntesen és valódi érdeklődéssel vesz részt benne. A szervezeteknek érdemes gondosan párosítani a mentorokat és mentorált munkavállalókat – figyelembe véve a célokat, a munkastílust és a személyiséget is. A strukturált keretek segítik az elindulást, de a kapcsolat mélyüléséhez szükség van szabad térre is.
HR-szemszögből a mentorálás ma már nem luxus, hanem tehetségmegtartó eszköz. Különösen a pályakezdők és a junior munkavállalók számára jelent valódi értéket – ők azok, akik a leginkább érzik a szervezeti kötelékek lazulását. Aki mentorprogramot épít, az ne csak a struktúrára fókuszáljon: a pszichológiai biztonság és a valódi kapcsolódás az, ami hosszú távon tartja bent a tehetségeket.
