Az európai munkaügyi vita egyik visszatérő témája a karanténnap – vagyis az a szabályozás, amely szerint a munkavállaló az első betegnapjára nem kap táppénzt. A mögöttes logika egyszerű: ha anyagi teher társul a hiányzáshoz, kevesebben élnek vele. Egy friss európai összehasonlító elemzés azonban alaposan felülírja ezt az egyszerű képletet.
Az adatok szerint több olyan ország is magas betegségi hiányzási rátával küzd, ahol egyébként létezik a várakozási nap intézménye – miközben vannak országok, ahol ilyen szabályozás nélkül is alacsonyabb a távollétek aránya. Az összefüggés tehát közel sem lineáris. Ráadásul az elemzés egy még fontosabb pontot is felvet: az alacsonyabb hiányzási szám önmagában nem egyenlő magasabb produktivitással. A presenteeism – vagyis a betegen munkába járó, de hatékonyan dolgozni képtelen munkavállaló jelensége – sok helyen ellensúlyozza a látszólagos javulást.
HR-szempontból ez az elemzés arra hívja fel a figyelmet, hogy a betegségi távollétek kezelése nem egyszerűsíthető le pénzügyi ösztönzőkre. A munkavállalói jóllét, a szervezeti kultúra, a munkaterhelés és a pszichológiai biztonság mind befolyásolják, hogy valaki mikor és miért marad otthon. A valódi megoldás a holisztikus egészségügyi stratégiában rejlik – nem a szankciókban.
