Németországban az AI-bevezetés sok helyen nem stratégiai döntés eredménye, hanem reaktív lépések sorozata. Egyes részlegek önjáróan kísérleteznek eszközökkel, míg máshol a vezetés még a kérdésfeltevés szintjén sem tartja fontosnak a témát. A kép kaotikus – és a Personalwirtschaft elemzése szerint ez nem véletlen, hanem szisztematikus hiba.
A két szélsőség – irracionális üdvváradalom és mélységes szkepszis – egyformán akadályozza a valódi transzformációt. Ahol az AI-t csodaszerként kezelik, ott elmarad a kritikus implementációs munka. Ahol elutasítják, ott lemaradnak a versenytársakhoz képest. A közép – a tudatos, adatvezérelt, emberközpontú bevezetés – csak kevés szervezetnél valósul meg. A HR funkció pedig legtöbbször kimarad a döntési folyamatból, holott ő látja legjobban a szervezeti felkészültséget és a kulturális korlátokat.
HR-szemszögből ez egyértelmű felhívás: a HR-nek aktív szerepet kell vállalnia az AI-stratégia alakításában, nem csak végrehajtóként részt venni benne. Ez azt jelenti, hogy a HR-eseknek érteniük kell az eszközökhöz, tudniuk kell kérdéseket feltenni, és képesnek kell lenniük lefordítani a technológiai lehetőségeket emberi és szervezeti következményekre. Az AI-transzformáció emberügy is – és ezt senki nem képviseli jobban a HR-nél.
