Kanada egyik tartománya nyíltan elutasította a szövetségi kormány ajánlatát, amely az alacsony bérű ideiglenes külföldi munkavállalók (TFW) kvótájának emelését célozta. A döntés hátterében nem elvi, hanem nagyon is gyakorlati problémák állnak: a munkáltatók rendszeresen megsértik a vállalt feltételeket, és a munkavállalókat jóval hamarabb küldik el, mint ahogyan azt ígérték.
A tartományi kormány szerint a munkások hat-nyolc hónapos foglalkoztatást kapnak ígéretként, de sok esetben már két hónap után az utcán találják magukat. A helyzetet a tartomány „felháborítónak" nevezte, és egyértelművé tette: nem hajlandó több ideiglenes munkavállalót befogadni addig, amíg a jelenlegi rendszer ilyen szintű visszaélésekre ad lehetőséget. A program eredeti célja a munkaerőhiány kezelése lett volna, de a gyakorlat ezt a szándékot alaposan felülírta.
HR-szemszögből ez az eset rámutat arra, hogy a rugalmas és ideiglenes munkaerő-megoldások csak akkor működnek etikusan, ha a munkáltatói ígéretek és a valós foglalkoztatási feltételek összhangban vannak. A vendégmunkás-programok hitelessége azon múlik, hogy a vállalt kötelezettségeket betartják-e. Az ideiglenes munkaerőre támaszkodó szervezeteknek érdemes átgondolniuk saját folyamataikat: a bizalom és a munkavállalói élmény nemcsak állandó munkavállalóknál számít.
