A munkavállalói jóllét sokáig a vezetői kommunikáció és az empátia kérdése volt – valami, amit egy jó townhall-lal vagy egy figyelmes vezető jelenlétével meg lehetett oldani. Ez a megközelítés azonban egyre kevésbé állja meg a helyét. Az újabb adatok szerint a jóllét valójában menedzsment-probléma, nem hangulatkérdés.
A HCA Mag Asia által közölt elemzés rámutat: a munkavállalók kiégését és elégedetlenségét elsősorban nem a vezetői stílus, hanem a konkrét munkakörülmények okozzák – a túlzott munkaterhelés, az irreális határidők és a folyamatosan növekvő elvárások. A szervezetek, amelyek csupán a „látható empátia" szintjén kezelik a jóllétet, nem jutnak el a valódi forrásokig. Az adatok azt is megmutatják, hogy a munkavállalók jól érzékelik a különbséget a szimbolikus gesztusok és a valódi strukturális változások között.
HR-szempontból ez egyértelmű üzenet: a jólléti programok önmagukban nem elegendők, ha a mögöttes munkaszervezési problémákat nem oldják meg. A tehetségmenedzsment és a munkavállalói élmény fejlesztése csak akkor hozhat tartós eredményt, ha a szervezet hajlandó kritikusan megvizsgálni a munkaterhelést, az erőforrás-elosztást és a tempót. A jóllét valódi mércéje az, ahogyan a szervezet működik – nem az, amit kommunikál.
