A „kultúrába illő" vagy „culture fit" kifejezés évek óta az egyik legnépszerűbb toborzási sablon – de egyre több jogi eset mutat rá, hogy ez a látszólag ártatlan fordulat komolyabb következményekkel járhat, mint azt sokan gondolnák. Kanadai munkajogi szakértők szerint a kifejezés gendered és életkori előítéleteket kódolhat a hirdetésekbe.
A probléma lényege az, hogy a „culture fit" szubjektív értékelési keretet teremt, amelyet nehéz objektívan definiálni, viszont könnyen alkalmazható tudattalanul – vagy akár tudatosan – bizonyos csoportok kizárására. Kutatások igazolják, hogy az idősebb jelöltek és a nők aránytalanul gyakran esnek ki a „nem illeszkedik a kultúrába" indokkal. A kanadai emberi jogi törvények kifejezetten tiltják a közvetett diszkriminációt a felvételi folyamatban.
HR-szempontból itt az ideje felülvizsgálni az álláshirdetések nyelvét. A „culture fit" helyett érdemes konkrét, mérhető kompetenciákat és viselkedési elvárásokat megfogalmazni – ez nemcsak jogi védelmet nyújt, hanem vonzóbbá is teszi a hirdetést a szélesebb jelöltbázis számára. A szervezeti kultúrát ne a hirdetésben szűrjük, hanem strukturált interjúkkal és transzparens értékelési módszerekkel vizsgáljuk.
