Az OTTO egy szokatlan, mégis logikus megoldást talált az AI-tudás szervezeti terjesztésére: nem külső tanácsadókat alkalmaz, hanem saját tanulóit és duális képzésben részt vevő hallgatóit képezi ki mesterséges intelligencia-szakértőkké. Az így létrejövő „AI Ninják" aztán konkrét szakterületeken dolgoznak, ahol az elméleti tudást azonnal a mindennapi munkában alkalmazzák.
A program nem igényel programozói hátteret – a belépési feltétel a kíváncsiság és a nyitottság. Az OTTO szisztematikus képzési programon vezeti végig a résztvevőket, amely a prompt-írástól az adatelemzésen át a folyamatautomatizálásig terjed. Az AI Ninjákra nem úgy tekint a vállalat, mint asszisztensekre, hanem mint belső változásügynökökre, akik a kollégáikat is segítik az új eszközök megértésében és használatában.
HR-nézőpontból az OTTO modellje több fontos tanulsággal szolgál. Egyrészt bizonyítja, hogy az AI-kompetencia nem életkortól vagy pozíciótól függ. Másrészt a tanulók bevonása erőteljes üzenetet küld a szervezeti kultúráról: mindenki számít, mindenki hozzájárulhat. A pszichológiai biztonság és a kísérletezés bátorítása nélkül ez a program nem működne – az OTTO esetében viszont pontosan ez a légkör teszi lehetővé a valódi innovációt.
