A német szakképzési piac 2026-ban ellentmondásos képet mutat: a kínálat szűkül, a kereslet viszont nő. A vállalatok egyre kevesebb tanulóhelyet hirdetnek meg, miközben a fiatalok egy része kifejezetten a duális képzést választja az egyetem helyett. Az eredmény: minden harmadik meghirdetett hely betöltetlen marad – nem mert nincs jelentkező, hanem mert az elvárások és a lehetőségek nem találkoznak egymással.
A kézműves szektor azonban kivétel: itt a kereslet egyértelműen meghaladja a kínálatot, és a szakmák presztízse is emelkedőben van. Az asztalos, villanyszerelő vagy vízvezeték-szerelő szakmák iránt újra nő az érdeklődés – részben azért, mert ezek a munkák nem vihetők el home office-ba, nem automatizálhatók el könnyen, és jól fizetnek. A nagyvállalati szektor ezzel szemben visszafogottabb: a gazdasági bizonytalanság miatt csökkentik a hosszú távú képzési kötelezettségvállalást.
HR-szemszögből ez a trend figyelmeztető jel. Aki most visszavág a tanulóhelyeken, az 3-5 év múlva tehetséghiánnyal küzd – és drágán fizet érte a munkaerőpiacon. A szakképzés nem HR-adminisztráció, hanem tehetségpipeline-befektetés. A kézműves szektor példájából érdemes tanulni: a valódi értékajánlat és a gyors pályakezdés vonzó alternatíva lehet, ha a munkáltatók képesek ezt kommunikálni.
