Az MIT Sloan Management Review egy négyéves, nagyszabású megfigyeléses kutatást publikált, amelyet egy nagy amerikai állami felsőoktatási intézményben végeztek. A vizsgált időszakban generatív AI eszközöket vezettek be vezetők, operatív szakemberek és hallgatókkal kapcsolatot tartó munkatársak számára egyaránt. A létszám és a munkaidő stabilan megmaradt – tehát az AI nem okozott leépítést, de a munkateher sem csökkent automatikusan.
A kutatás legfontosabb megállapítása: ha kizárólag a munkateher-csökkentést mérjük sikermutatóként, félreértjük az AI valódi hatását. A generatív AI ehelyett más területeken hozott érdemi változást – például a döntési folyamatok minőségében, a kommunikáció gyorsaságában és a komplex feladatok kezelésének hatékonyságában. A szervezet a felszabadult kapacitást magasabb értékű tevékenységekre csoportosította át, nem pedig az erőforrások csökkentésére használta.
HR-szemszögből ez kritikus tanulság az AI-bevezetési projektek értékelésekor. Ha a HR vagy a felső vezetés kizárólag a headcount-csökkentésben vagy az óraszám-megtakarításban méri az AI megtérülését, rossz kérdést tesz fel. Érdemes ehelyett a munkavállalói élményre, a döntésminőségre és a szervezeti agilitásra fókuszálni – ezek azok a dimenziók, ahol a generatív AI valóban értéket teremt.
