Szingapúrban paradox helyzet alakult ki a munkaerőpiacon: a munkavállalók összességében elégedettek az állásukkal, mégis egyre többen fontolgatják a váltást. Egy friss felmérés rámutat, hogy a növekvő munkaterhelés önmagában is elegendő ok a távozásra – még akkor is, ha egyébként minden más rendben van.
A kutatás adatai szerint a munkaterhelés emelkedése az egyik legmeghatározóbb tényező a fluktuációs szándék mögött. Az érintett munkavállalók nem a fizetésükkel, nem a csapatukkal és nem is a vállalati kultúrával elégedetlenek – de a fenntarthatatlan munkatempó lassan felőrli az elkötelezettséget. Ez különösen azokban az iparágakban szembetűnő, ahol a pandémia utáni kapacitáshiány még mindig érezteti a hatását, és a meglévő csapatokra hárítják az elvégzendő munkát.
HR-szemszögből ez a kutatás komoly kérdést tesz fel: elegendő-e az elégedettséget mérni, vagy a fenntarthatóságot kellene mérőszámként kezelni? A munkavállalói élmény nem állhat meg az éves elégedettségi felmérés eredményénél – a valós megtartási kockázatot a munkaterhelési mutatók, a túlórák trendjei és a kiégési jelzők mutatják meg. Azok a szervezetek, amelyek ezeket is aktívan monitorozzák és beavatkoznak, lényegesen kisebb fluktuációval számolhatnak.
