Egy friss bírósági döntés alapjaiban rázza meg azt a munkáltatói megközelítést, amely szerint a próbaidős munkaviszony rugalmasabb keretet jelent a megszüntetésre. A bíróság egyértelműen kimondta: a Foglalkoztatási törvény hatálya alá eső munkavállalók számára a próbaidő nem mentesíti a munkáltatót a törvényes felmondási díj – vagyis a notice pay – megfizetése alól. Ez az ítélet különösen azokat a cégeket érinti, amelyek a próbaidő „csendben lejárni hagyásával" próbálják elkerülni a formális elbocsátási folyamatot.
A konkrét eset rávilágít egy széles körben elterjedt félreértésre: sok munkáltató úgy kezeli a próbaidőt, mint egy jogilag könnyebb zónát, ahol a megszüntetés kevesebb kötelezettséggel jár. A bíróság ezzel szemben hangsúlyozta, hogy a törvény szövege nem tesz különbséget próbaidős és végleges munkavállaló között a felmondási díj szempontjából. Ha a munkáltató nem ad megfelelő felmondási időt, köteles azt pénzben megváltani – függetlenül attól, hogy a dolgozó még próbaidőn van-e.
A HR-szakemberek számára ez egyértelmű üzenet: a próbaidős kiléptetési folyamatokat ugyanolyan jogi alapossággal kell kezelni, mint bármely más munkaviszony-megszüntetést. Érdemes felülvizsgálni a belső szabályzatokat, a munkaszerződések próbaidőre vonatkozó klauzuláit, és gondoskodni arról, hogy a vonalbeli vezetők tisztában legyenek a valós jogi kötelezettségekkel. Egy elmaradt havi bér miatti per jóval többe kerülhet, mint a megelőző HR-munka.
