A visszatérés az irodába körüli globális vita egyre élesebb feszültséget teremt a felsővezetés és a munkavállalók között. A cégek egy része merev mandátumokkal próbálja visszarendezni csapatait az irodába, miközben a dolgozók a rugalmas munkavégzést már nem bónuszként, hanem alapvető elvárásként kezelik. Ez a szakadék nem egyszerűen munkaszervezési vita – a bizalomhiány tünete.
A kutatások egyértelműen jelzik, hogy az RTO-mandátumok elsősorban akkor mondanak csődöt, ha a vezetők a fizikai jelenlétet a produktivitás mércéjeként kezelik, nem pedig az együttműködés és innováció eszközeként. A munkavállalók a napi ingázást valós anyagi és időbeli teherként élik meg, és ezt nem ellensúlyozza egy általános „jobb az iroda" üzenet. A pszichológiai biztonság szempontjából a kényszermegjelenés visszafelé sül el: növeli a bizalmatlanságot és rontja az elköteleződést.
HR-szemszögből az RTO-stratégia sikere vagy kudarca a vezetői fejlesztésen múlik. Nem elegendő mandátumot kiadni – a menedzsereket fel kell készíteni arra, hogyan kommunikálják az irodai jelenlét valódi értékét, hogyan teremtsenek pszichológiai biztonságot, és hogyan mérjék a teljesítményt eredmény alapján, nem jelenlét alapján. Az RTO valójában egy leadership-teszt, és sok szervezet egyelőre nem megy át rajta.
