Az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériuma (DOL) egy friss véleménylevelében foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a munkavállalók által munkaidőn kívül — például otthonról vagy hétvégén — végzett munka beleszámíthat-e a Family and Medical Leave Act (FMLA) szerinti jogosultság kiszámításába. A válasz: igen, bizonyos körülmények között igen.
A DOL állásfoglalása szerint az FMLA-jogosultsághoz szükséges 1250 munkaóra meghatározásakor nemcsak a formálisan rögzített munkaidő számít, hanem az összes ténylegesen ledolgozott óra, beleértve a túlórát és a nem hagyományos munkaidőben végzett munkát is. Ráadásul ha a munkáltató nem rendelkezik pontos és megbízható munkaidő-nyilvántartással, a jogosultságot vélelmezni kell — vagyis a bizonyítási teher a munkáltatóra hárul.
Ez a döntés különösen érintett területté teszi a rugalmas munkavégzési modelleket alkalmazó szervezeteket. Ahol a munkavállalók rendszeresen dolgoznak esti vagy hétvégi órákban, de ezt a vállalat nem rögzíti rendszerszerűen, ott valós jogi kockázat keletkezik. HR-vezetőknek most érdemes felülvizsgálni a munkaidő-nyilvántartási rendszereiket, és gondoskodni arról, hogy a home office és a rugalmas munkavégzés keretei között is pontosan követhető legyen a tényleges munkavégzés.