A német kormány az Altersteilzeit – vagyis az idősebb munkavállalók számára kialakított részmunkaidős nyugdíjátmeneti konstrukció – blokkmodelljének kivezetésével igyekszik megakadályozni a korai munkaerőpiaci kivonulást. A blokkmodellben a munkavállaló az első időszakban teljes munkaidőben dolgozik, majd a második felében teljesen kimarad a munkából – ez utóbbit kívánná megszüntetni a tervezett reform. A Német Foglalkoztatási Kutatóintézet (IAB) azonban most kétségbe vonja, hogy ez a lépés valóban eredményes lesz-e.
Az IAB számításai szerint az 1955-ös születési évjáratban az érintett Altersteilzeit-alkalmazottak 82,1 százalékát érintette volna a blokkmodell megszüntetése. Ugyanakkor a kutatók arra jutottak, hogy az érintettek többsége nem marad majd tovább a munkaerőpiacon: egyszerűen átvált egy másik, elérhető konstrukcióra. A reform tehát a papíron radikálisnak tűnő változást hoz, de a tényleges munkában töltött évek számát minimálisan befolyásolja.
HR-szempontból ez a kutatási eredmény figyelmeztetés: a szabályozási beavatkozások önmagukban ritkán változtatnak viselkedést, ha az alapmotiváció – a korai kiszállás igénye – megmarad. A szervezeteknek érdemes megvizsgálni, mi tartja bent valóban az idősebb munkavállalókat: rugalmas munkavégzés, értelmes feladatok vagy a generációk közötti együttműködés kultúrája. A törvényi keret csak keret – a munkavállalói döntést a munkahelyi élmény formálja.
