Az idei NCAA férfi kosárlabda-bajnokság Sweet Sixteen mezőnyében az induló csapatok startereinek közel fele egy korábbi egyetemről érkezett átigazolással. A Michigan State volt az egyetlen csapat, amelynek mind az öt kezdőjátékosa az egyetem saját nevelése – ez ma már ritkaságszámba megy. A szabad átigazolási rendszer alapjaiban rajzolja át az egyetemi sport versenyképességi térképét.
A párhuzam a munkaerőpiaccal kézenfekvő: a versenytilalmi záradékok (non-compete) pontosan azt akadályozzák meg, amit az NCAA-ban az átigazolási piac lehetővé tesz – a tehetség szabad áramlását. Az USA-ban a szövetségi szabályozás egyre inkább a non-compete megállapodások korlátozása felé mutat, több állam már be is tiltotta vagy szigorúan behatárolta alkalmazásukat. A kosárlabdás analógia jól illusztrálja, hogy a tehetség kötöttsége nem feltétlenül szolgálja a versenyképességet.
HR-szemszögből ez egy jó alkalom arra, hogy a szervezetek felülvizsgálják versenytilalmi gyakorlatukat. Valóban véd egy non-compete záradék üzleti titkot és know-how-t, vagy csupán megnehezíti a munkavállalók karrierépítését? A legjobb tehetségek megtartásának kulcsa nem a jogi akadály, hanem az értékajánlat – a rugalmas munkavégzés, a fejlődési lehetőség és az erős szervezeti kultúra.
