A leépítések világa változóban van: egy új felmérés szerint a menedzserek egy jelentős része már mesterséges intelligencia segítségével hozza meg azt a döntést, hogy kit bocsát el. Az AI-modellek nem csupán teljesítményadatokat elemeznek – egyes esetekben olyan szempontokat is figyelembe vesznek, mint a betegszabadság-napok száma, az életkor vagy a vállalatnál eltöltött évek száma. Ez a gyakorlat komoly etikai és jogi kérdéseket nyit meg.
A felmérés adatai riasztóak. Az életkor és a betegszabadság bevonása az AI-alapú értékelésbe azonnal felvet diszkriminációs kockázatokat – különösen az USA-ban, ahol az életkori diszkrimináció ellen szigorú szövetségi törvények (ADEA) védenek. Ugyanakkor sok menedzser úgy tekint az AI-ra, mint egy objektív eszközre, amely semlegesíti a szubjektív emberi döntéshozatalt – holott az algoritmusok az előítéleteket is képesek kódolni és felerősíteni.
HR-szemszögből ez az egyik legégetőbb kockázati terület, amellyel a szervezeteknek most szembe kell nézniük. A HR-vezetőknek világos belső szabályokat kell felállítaniuk arról, hogy az AI milyen szerepet tölthet be a személyzeti döntéshozatalban, és hol kell megőrizni az emberi felelősséget. Az átláthatóság, a jogi megfelelés és a pszichológiai biztonság mind azt követeli, hogy az AI legyen eszköz – és ne döntéshozó.
