Németországban a munkaügyi jogszabályok egyik érzékeny pontja az ún. sachgrundlose Befristung – vagyis az ok nélküli, indokolás nélküli határozott idős szerződés lehetősége. A jelenlegi koalíció tervei szerint ezt az időkeretet meg kívánják hosszabbítani, azzal az indokkal, hogy a munkáltatók rugalmasabban tudjanak reagálni a piaci igényekre, és több munkavállalót merjek belépési szinten alkalmazni.
A reform megítélése azonban koránt sem egységes. A vállalatok egy része üdvözli a változást, különösen a kkv-szektor, amely eddig nehéznek találta a próbaidős alkalmazást meghaladó, de véglegesítés előtti foglalkoztatást. Ugyanakkor a munkapiaci elemzők és munkavállalói szervezetek attól tartanak, hogy a reform tartósan bizonytalan helyzetben tartja a munkavállalókat, és csökkenti a munkáltatók motivációját a hosszú távú elköteleződésre. Az érintett munkavállalók jellemzően fiatalok és belépő szintű pozíciókban dolgozók.
HR-szemszögből a kérdés összetettebb, mint jogszabályi technikália. A határozott idős foglalkoztatás tömeges alkalmazása rontja a munkavállalói élményt, megnehezíti a szervezeti kultúra kiépítését, és magasabb fluktuációs kockázatot hord. Még ha jogilag lehetséges is a hosszabb ok nélküli befristung, a HR-eseknek érdemes megfontolni: a bizonytalan helyzetű munkavállaló ritkán hozza a legjobb teljesítményét. A tehetségmegtartás és a jogszabályi lehetőségek kihasználása között egyensúlyt kell találni.
