A „reziliencia" szó komoly presztízsveszteséget szenvedett el a munkahelyeken. Egy, a közbiztonságban dolgozókra fókuszáló kanadai kutatás rámutatott: a munkavállalók jelentős része már hallani sem akar erről a fogalomról, mert üres szlogenként éli meg – miközben a valódi mentális egészségi kihívásaik megoldatlanok maradnak.
A szakértők szerint a probléma gyökere az, hogy a szervezetek jellemzően kész, „polcról levett" eszközöket alkalmaznak a mentális egészség fejlesztésére, ahelyett hogy bevonnák a munkavállalókat a megoldások megtervezésébe. A kutatás adatai szerint a közbiztonságban dolgozók különösen magas stressz- és kiégési kockázatnak vannak kitéve, és az általános wellness-programok érdemben nem segítenek rajtuk. A co-design – vagyis a közös tervezés – megközelítése ezzel szemben tartós és releváns eredményeket hoz.
HR-szemszögből ez egy fontos figyelmeztetés: a jól hangzó fogalmak és a sablon megoldások nem helyettesítik az érdemi párbeszédet. Ha egy szervezet valóban javítani akar a munkavállalói élményen és a pszichológiai biztonságon, akkor a dolgozókat nem célcsoportként, hanem partnerként kell kezelni a programok kialakításakor. A „reziliencia" halála egyben egy lehetőség: itt az ideje, hogy a HR valódi tartalommal váltsa fel a kiszáradt zsargont.
