Az álláskeresők egyre több „szellemállással" találkoznak: hirdetések, amelyekre nem érkezik visszajelzés, pozíciók, amelyek sosem töltődnek be, vagy amelyeket már a közzétételkor sem szándékoztak valóban meghirdetni. A jelenség valós, és komoly frusztrációt okoz a jelöltek körében. A közbeszédben azonban egy leegyszerűsített magyarázat terjed: a cégek szándékosan megtévesztik a pályázókat, adatokat gyűjtenek, vagy csupán „látszattevékenységet" folytatnak.
A valóság ennél jóval árnyaltabb. A szellemállások mögött sokszor szervezeti tehetetlenség, belső átszervezések, befagyasztott fejlesztési tervek vagy elavult toborzási rendszerek állnak – nem tudatos manipuláció. Sok esetben a hirdetés élve marad a rendszerben, miközben a felvételi folyamat már leállt, és senki sem törölte manuálisan. Az ATS-rendszerek és a LinkedIn algoritmusok tovább szaporítják a „zombi hirdetéseket" anélkül, hogy ezt bárki szándékosan kezdeményezte volna.
HR-szempontból a probléma ott kezdődik, hogy a jelöltek elveszítik a bizalmukat a toborzási folyamatban – ez a munkáltatói márka közvetlen sérülése. A megoldás nem a narratíva menedzselése, hanem a folyamatok megtisztítása: rendszeres hirdetés-audit, automatikus lejárati szabályok beállítása és átlátható kommunikáció a pályázók felé. A szellemállások felszámolása elsősorban toborzási érettség kérdése.
