Az amerikai munkáltatók önfinanszírozó egészségbiztosítási modelljében a stop-loss biztosítás jelenti a végső védelmet a katasztrofális mértékű egészségügyi költségekkel szemben. Ez a piac azonban egyre drágább és kiszámíthatatlanabb lesz – és a Tokio Marine HCC friss előrejelzése szerint ez a tendencia 2027-re sem fordul meg.
A biztosító adatai szerint a stop-loss igények átlagos értéke és gyakorisága egyaránt emelkedik. Az egy millió dollárt meghaladó egyéni egészségügyi igények száma megugrott, amit elsősorban az onkológiai kezelések, a génterápiák és a ritka betegségek kezelési költségeinek robbanásszerű növekedése hajt. A piac következményeképpen a biztosítók szigorítják a kockázatátvállalási feltételeket, emelik a díjakat, és szűkítik a fedezeti köröket.
HR-szemszögből ez a juttatási stratégia egyik legsürgetőbb kihívása. A munkáltatóknak proaktívan kell megközelíteniük az egészségügyi juttatások tervezését: alternatív finanszírozási megoldásokat, kockázatmegosztási modelleket és preventív egészségügyi programokat kell bevonni a stratégiába. A HR szerepe itt nem csupán adminisztratív – aktívan kell részt vennie a hosszú távú juttatási modell kialakításában, különben a növekvő költségek közvetlenül erodálják a munkavállalói élményt és a cég versenyképességét a munkaerőpiacon.
