Egy szingapúri iskola azzal az indokkal bocsátotta el rákból felépült munkavállalóját, hogy az orvosi igazolásai nem feleltek meg az intézmény által elvárt formai követelményeknek. A dolgozó ezt kényszerű elbocsátásként élte meg, és munkaügyi bírósághoz fordult – a döntés végül egyértelműen az ő javára szólt. A bíróság megállapította, hogy a munkáltató eljárása nem volt megalapozott, és kártérítés megfizetésére kötelezte az iskolát.
Az eset részletei szerint a munkavállaló betegszabadságát alátámasztó dokumentumok tartalmilag minden szükséges információt tartalmaztak, csupán azok formátuma tért el a belső szabályzatban előírttól. A bíróság ezt nem fogadta el jogszerű elbocsátási indokként, különös tekintettel arra, hogy az érintett munkavállaló súlyos betegségéből lábadozott. A döntés precedensértékű üzenetet küld a munkáltatóknak a betegszabadság kezelésével kapcsolatban.
HR-szempontból az eset figyelmeztető példa: a formális eljárásrend soha nem írhatja felül az alapvető munkavállalói jogokat és a méltányos bánásmód elvét. A HR-csapatoknak érdemes felülvizsgálni a betegszabadság-kezelési protokolljaikat, és gondoskodni arról, hogy a folyamatokat ne csupán adminisztratív szemlélettel, hanem pszichológiai biztonságot nyújtó szándékkal alkalmazzák – különösen sérülékeny élethelyzetben lévő munkavállalók esetén.
