Amikor egy cégnél leépítések kezdődnek, a végkielégítés sokak számára az egyetlen pénzügyi védőháló. Egy friss tanulmány azonban megdöbbentő mintázatot tárt fel: a munkavállalók többsége az első ajánlatot fogadja el – annak ellenére, hogy az alkudozók szignifikánsan magasabb összeget érnek el végül. A passzivitás mögött nem feltétlenül beleegyezés áll, hanem sokszor stressz, tájékozatlanság és az elutasítástól való félelem.
A kutatás adatai szerint azok, akik visszautasítják az első ajánlatot és tárgyalásba kezdenek, átlagosan érezhetően magasabb végösszeget kapnak. A különbség nem marginális – és ez felveti a kérdést, hogy a munkáltatók tudatosan alacsony első ajánlattal nyitnak-e, kalkulálva azzal, hogy sokan nem fognak alkudni. A jelenség különösen azoknál a munkavállalóknál erős, akik nem ismerik jogaikat, vagy érzelmileg megterhelő helyzetben hoznak döntést.
A HR-szakemberek számára ez a kutatás kétirányú üzenetet hordoz. Egyrészt etikai kérdést vet fel: fair-e olyan tárgyalási pozícióból indulni, amely kihasználja a másik fél sebezhetőségét? Másrészt hosszú távú munkáltatói márka szempontjából is kockázatos: a leépítések módja tartósan befolyásolja a szervezet hírnevét. A transzparens, méltányos és jól kommunikált végkielégítési folyamat nemcsak etikus, hanem üzletileg is racionális döntés.
