Az MI-vezérelt munkakörnyezet terjedésével párhuzamosan a munkavállalók elvárásai is gyökeresen változnak. A fizetés és a juttatások már nem elégségesek az elköteleződéshez – az emberek választ keresnek arra, hogy a munkájuk miért számít. A HRM Asia elemzése szerint a cél, az empátia és az alkalmazkodóképesség hármasa vált a tehetségvonzás és -megtartás legfontosabb hajtóerejévé.
Ez nem elvont HR-filosófia. A valóságban ez azt jelenti, hogy azok a szervezetek, amelyek képesek hitelesen kommunikálni a célkitűzéseiket és valóban empatikus vezetői kultúrát építenek, alacsonyabb fluktuációval és magasabb termelékenységgel működnek. Az alkalmazkodóképesség – mind a szervezet, mind az egyén szintjén – pedig az MI-korszak túlélési feltételévé válik, nem opcionális kompetenciává.
A HR-szakembereknek ez konkrét feladatot jelent: a munkáltatói értékajánlatot (EVP) újra kell pozicionálni. A hangsúlyt a stabilitásról és a juttatáscsomagról a fejlődési lehetőségre, a közösségre és a szervezeti küldetésre kell áthelyezni. Azok a cégek, amelyek ezt hiteles belső kultúrával tudják megtámogatni – nem csak kampányszinten –, a következő tehetségháborúban komoly előnnyel indulnak.
