A HR mint professzió komoly identitásválságon megy keresztül – és ez egyáltalán nem baj. Az ázsiai piacok élvonalbeli szervezeteinél egyre több olyan vezető tölti be a HR legfelső posztjait, akik nem klasszikus HR-karrierúton érkeztek: jogász, CFO, sales director vagy operatív igazgató a hátterük. Ezek a szervezetek rendre felülteljesítik a versenytársaikat.
A váltás oka strukturális. A hagyományos HR-funkció – adminisztráció, megfelelőség, toborzás – egyre inkább automatizálható vagy kiszervezhető. Ami marad, az stratégiai: szervezeti kultúra formálása, tehetségmenedzsment, a workforce és az üzleti célok összehangolása. Ezekhez a feladatokhoz üzleti szemlélet, adatvezérelt gondolkodás és C-suite szintű kommunikáció kell – nem feltétlenül klasszikus HR-diploma.
HR-szemszögből ez egyszerre fenyegetés és lehetőség. Aki a szakmában marad, annak újra kell pozicionálnia magát: az adminisztratív szakértőből üzleti partnerré kell válnia. A jövő HR-vezetője nem HR-esként gondolkodik, hanem szervezetépítőként – aki éppen a HR eszközeit használja. Ez a szemléletváltás nem opcionális: a piac már most eldönti, ki marad releváns.
