Kanadában egy munkáltató felmondott a HR-koordinátorának, miután az alkalmazott szóvá tette a ki nem fizetett túlóráit. Az eset a munkaügyi hatóság elé került, amely most azt vizsgálja, hogy a felmondás tisztességtelen munkáltatói gyakorlatnak minősül-e – konkrétan: megtorlásnak a jogos bérigény miatt.
A részletek szerint a koordinátor dokumentáltan jelezte a túlóradíj-igényét a munkáltatónak, majd rövid időn belül megszűnt az állása. A munkaügyi hatóság a két esemény időbeli közelségét és körülményeit elemzi annak megállapítása érdekében, hogy fennáll-e az ok-okozati összefüggés. Az ilyen típusú ügyek Kanadában komoly precedensértékkel bírnak, mivel a munkavállalók bérjogi igényérvényesítése törvényileg védett tevékenység.
A HR-szakma számára ez az eset többszörösen is tanulságos. Egyrészt emlékeztet arra, hogy a HR-es munkavállalók is munkavállalók – ugyanolyan jogokkal és ugyanolyan kiszolgáltatottsággal. Másrészt rámutat, hogy a bérek és a túlóra kezelése nem csupán adminisztratív feladat, hanem jogi és etikai kérdés. A munkáltatóknak különösen óvatosnak kell lenniük, ha egy munkavállaló bérjogi igény bejelentése után kerül hátrányos helyzetbe – a hatóságok az ilyen egybeeséseket nem hagyják figyelmen kívül.
