Egy friss kutatás egyértelmű összefüggést tárt fel a nárcisztikus vezetői személyiség és a távmunka-ellenesség között. A vizsgálat szerint azok a felsővezetők, akiknél erősen jelen van a nárcizmus, tudatosan vagy tudattalanul is akadályozzák a rugalmas munkavégzés bevezetését – még akkor is, ha a szervezeti eredmények ezt indokolnák. Ahogy az egyik kutató fogalmazott: „a hatalom és a dicsőség hajszolása az egyik legnagyobb ellensége a rugalmasságnak."
A tanulmány szerint a nárcisztikus vezető számára a fizikai jelenlét nem praktikus kérdés, hanem szimbolikus: az irodában lévő csapat az ő befolyásának és státuszának látható bizonyítéka. Ez a mechanizmus akkor is működik, ha a szervezet egyébként jól teljesít hibrid modellben. A kutatók több iparágban végeztek felmérést, és az összefüggés következetesen megjelent – a vezető nárcizmusának mértéke erősen előrejelzi a távmunkával szembeni ellenállást.
HR-szemszögből ez az eredmény több mint érdekes: közvetlen magyarázatot ad arra, miért torpan meg sok vállalatnál a rugalmas munkavégzés bevezetése annak ellenére, hogy az alkalmazottak igénylik, és az adatok is alátámasztják. A megoldás nem egyszerűen policy-kérdés – hanem vezető-kiválasztási és fejlesztési feladat. Ha egy szervezet valóban elkötelezett a munkavállalói élmény mellett, érdemes megvizsgálni, hogy a döntéshozói szinten milyen személyiségprofilok ülnek az asztalnál.
