A munkaerőpiac szűkülésével egy furcsa új jelenség terjed: az álláskeresők saját zsebből fizetnek toborzóknak, hogy képviseljék őket a munkáltatókkal szemben. Ez az ún. fordított toborzás (reverse recruiting) az USA-ból indult, de mára Kanadában is érezteti hatását – és a HR-eseket új kihívások elé állítja.
A hagyományos modellben a toborzót a munkáltató fizeti, így az ő érdekét képviseli. A fordított modellben viszont a jelölt a megbízó, ami alapvetően megváltoztatja az ösztönzőket. Az ilyen toborzók aktívan „értékesítik" ügyfeleiket a vállalatoknak – néha agresszívan, néha pedig olyan pozíciókra, amelyekre az illető nem igazán alkalmas. A díjak jellemzően havi néhány száz dollárstól az első fizetés egy részéig terjedhetnek.
A HR-eseknek érdemes kritikus szemmel nézni az ilyen csatornákon érkező jelölteket. Nem feltétlenül gond, ha valaki fordított toborzót alkalmaz – de a kompetenciaalapú kiválasztást nem lehet megspórolni. A szervezeteknek belső protokollt kell kialakítaniuk: hogyan azonosítják ezeket a jelölteket, és hogyan biztosítják, hogy a döntés szakmai alapon, ne a toborzó marketing-munkáján múljon. A tehetségmenedzsment nem engedheti meg magának, hogy a folyamat ezen a ponton sérüljön.
