Egyre több szervezet fektet be digitális tanulási platformokba és képzési programokba – mégis szembesülnek azzal, hogy a munkavállalók nem vagy alig használják ezeket. A kutatások következetesen azt mutatják, hogy a hozzáférés önmagában nem teremt tanulási kultúrát. A probléma nem a tartalom vagy a technológia hiánya, hanem a szervezeti közeg, amely körülveszi a fejlődési lehetőségeket.
A tanulási kultúra kialakításához négy elem bizonyul meghatározónak: a vezetői mintaadás, a pszichológiai biztonság, az egyéni fejlődési célok összekapcsolása az üzleti prioritásokkal, valamint az, hogy a tanulásra fordított idő ténylegesen elfogadott és elismert legyen a szervezetben. Ha a menedzserek maguk nem tanulnak, és senki nem kérdezi meg a dolgozóktól, hogy mit sajátítottak el, a legjobb platform is kihasználatlan marad.
HR-szempontból az a legfontosabb feladat, hogy a képzés ne kiegészítő tevékenységként, hanem a munkavégzés természetes részeként jelenjen meg. Ez tudatos szervezeti tervezést igényel: a teljesítményértékelésbe beépített fejlődési célokat, a vezetők coachingra való felkészítését és egy olyan szervezeti kultúrát, amelyben a kérdezés és a kísérletezés értéknek számít – nem gyengeségnek.
