A Mercedes-Benz nyílt konfrontációba keveredett a legnagyobb német szakszervezettel, az IG Metall-lal. A vállalat bérpótlék nélküli 40 órás munkahetet követel – a jelenlegi 35 óra helyett –, és ha a dolgozók nem fogadják el, a gyártás egy részét magyarországi üzemébe, Kecskemétre helyezi át.
A Mercedes érvelése gazdasági: a kecskméti gyárban a faktorkölthégek állítólag 70 százalékkal alacsonyabbak, mint Németországban. Az IG Metall számítása szerint viszont a 40 órás hét béremelés nélkül a munkavállalóknak 20 százalékos fizetéscsökkentést jelent – csupán azért, mert ugyanannyiért több munkát végeznek. A szakszervezet határozottan elutasítja az ajánlatot, és a tárgyalások jelenleg is zajlanak.
HR-szempontból ez az eset az európai gyáripar egyik legsürgetőbb dilemmáját mutatja meg: hogyan lehet versenyképes maradni a bérköltségek drasztikus különbségei mellett, miközben megtartják a munkaerőt és a szervezeti kultúrát? A munkaidő-vita mögött valójában egy mélyebb kérdés húzódik: mennyire fenntartható hosszú távon a németországi ipari foglalkoztatási modell? HR-vezetőknek érdemes figyelni – ez a fajta nyomásgyakorlás más szektorokban és más országokban is megjelenik hamarosan.
