A rugalmas munkavégzés egyik kényes mellékhatása kerül most reflektorfénybe: az új kutatási adatok szerint a távmunka nem egyformán kedvező mindenki számára. Míg a felsővezetők számára a home office valódi bérelőnnyel jár, addig az alacsonyabb szenioritású munkavállalók érezhetően rosszabbul teljesítenek a fizetési ranglétrán, ha távolról dolgoznak.
A bérrés tehát nem csökken, hanem nő a hibrid és remote modellek elterjedésével. Az adatok azt mutatják, hogy a junior és középszintű munkavállalók kisebb fizetésemelést kapnak, kevesebb promóciós lehetőséghez jutnak, és gyengébb láthatóságot élveznek a szervezeten belül, ha nem vannak fizikailag jelen. Eközben a vezető pozícióban lévők ezt a rugalmasságot inkább előnnyé tudják konvertálni.
A HR-szakembereknek ez komoly jelzés: a kompenzációs méltányosság nem kezelhető a munkavégzés helyszínétől függetlenül. Ha a szervezet nem figyel erre tudatosan, a tehetségcsatorna sérül, és a kevésbé tapasztalt munkavállalók motivációja csökken. A megoldás a transzparens, szenioritástól és helyszíntől független bérsávok kialakítása.
