Szingapúr feldolgozóipara erőteljes növekedési pályán van: a kapacitások bővülnek, a beruházások érkeznek, és a szektor stratégiai jelentősége nő. Ennek ellenére több ezer mérnöki munkakör betöltetlen – nem azért, mert nincs elég képzett szakember, hanem mert a fiatal tehetségek egyszerűen nem akarnak gyárban dolgozni. A percepció erősebb, mint a valóság.
A kutatások szerint a mérnökhallgatók és friss diplomások körében él egy mélyen gyökerező kép arról, hogy a gyártóipar elavult, kevésbé presztízsteljes és korlátozott karrierlehetőségeket kínál a technológiai vagy pénzügyi szektorhoz képest. Holott a modern feldolgozóipar magas automatizáltságú, innovatív környezetet jelent, ahol a mérnöki munka valódi komplexitással és fejlődési lehetőséggel jár.
HR-szempontból ez tipikus munkáltatói márkaépítési kihívás – de annál mélyebb gyökerekkel. A tehetségmenedzsment stratégiának itt az iskolai és egyetemi szintű percepciók formálásával kell kezdődnie, nem a toborzási hirdetésekkel. Azok a gyártócégek, amelyek befektetnek a valós munkakörülmények láthatóvá tételébe, az ösztöndíjprogramokba és a karrierutak átlátható kommunikációjába, hosszú távon versenyelőnyre tesznek szert a mérnöki tehetségek megszerzésében.
