Németországban egyre több fiatal felnőtt esik ki egyszerre az oktatásból és a munkaerőpiacból. A NEET-mutató – azok aránya, akik nem tanulnak, nem dolgoznak és szakképzésben sem vesznek részt – évről évre emelkedik, és ez komoly strukturális problémát jelez. A Personalwirtschaft elemzése szerint a tendencia nem átmeneti: mögötte tartós szociális, mentálhigiénés és intézményi tényezők állnak.
A fiatalok egy része eleve motiválatlanul lép ki az iskolából, másokat a sikertelen szakképzési felvételi töri meg, megint másokat a pandémia utáni elszigeteltség. Az alacsony önbizalom, a digitális lemaradás és a bürokratikus akadályok együttesen tartják benn ezt a csoportot az inaktivitásban. A számok különösen aggasztóak a migrációs háttérrel rendelkező fiatalok körében, ahol a nyelvi korlátok és a diszkrimináció is szerepet játszik.
HR-szempontból a vállalatok nem engedhetik meg maguknak, hogy ezt a jelenséget kizárólag állami feladatként kezeljék. A tehetségmenedzsment stratégiáknak aktívan célozniuk kell ezt a réteget: alacsonyabb belépési küszöbű képzési programokkal, mentorálással és befogadó toborzási gyakorlattal. Aki most befektet ebbe a célcsoportba, az középtávon komoly versenyelőnyre tesz szert a szűkülő munkaerőpiacon.
