A brit munkahelyeken a zaklatás és megfélemlítés korántsem ritka jelenség: egy friss felmérés szerint a munkavállalók több mint egynegyede szembesült valamilyen formájával az elmúlt évben. Ami még aggasztóbb: az érintettek közel 60 százaléka semmit sem tett – nem szólt senkinek, nem nyújtott be panaszt, egyszerűen elhallgatta. Ez az adathalmaz önmagában is komoly szervezeti kudarcot tükröz, de az igazi kérdés az, hogy miért nem működnek a meglévő mechanizmusok.
Gemma McCall szakértő szerint a szervezetek leggyakrabban abba a hibába esnek, hogy jobb bejelentési rendszereket vezetnek be, és azt hiszik, ezzel megoldották a problémát. A valóság azonban az, hogy a bejelentési hajlandóságot nem az eszköz bonyolultsága vagy egyszerűsége határozza meg, hanem a pszichológiai biztonság szintje. Ha a munkavállalók attól tartanak, hogy a panasz bumerángként hat vissza rájuk, semmilyen alkalmazás vagy anonim csatorna nem fogja őket megszólalásra bírni.
A HR-nek tehát nem csupán a folyamatokat kell fejlesztenie, hanem a kultúrát kell megváltoztatnia. Ez azt jelenti, hogy a vezetők aktívan modellezik a biztonságos visszajelzési kultúrát, a zaklatásra vonatkozó irányelveket rendszeresen kommunikálják és számon is kérik, és az eseteket nem eltussolják, hanem láthatóan kezelik. A megelőzés – képzéssel, kultúraépítéssel és rendszeres mérésekkel – mindig hatékonyabb, mint a tűzoltás.
