A HR világszerte küzd azzal, hogy bebizonyítsa: valódi üzleti értéket teremt, nem csupán adminisztratív háttérfunkció. Németországban ez a nyomás különösen erős: a gazdasági bizonytalanság és a digitális átalakulás közepette a szervezetek elvárják, hogy a HR proaktívan vezessen, ne csak kövesse az eseményeket. A Fraport, az Uniper és más nagyvállalatok HR-vezetői most konkrét példákkal mutatják meg, hogyan lehet ebből kitörni.
A kulcs három tényezőn múlik: bátorságon, mandátumon és üzletközelségen. A Fraport HR-csapata például aktívan részt vesz a stratégiai tervezésben, és meri felvállalni a kellemetlen igazságokat is a felsővezetés felé. Az Unipernél a HR a szervezeti kultúra újradefiniálásának motorja lett az energetikai szektor drámai átalakulása során. Mindkét esetben közös, hogy a HR-vezető nem várta meg, hogy meghívják az asztalhoz – odaült.
HR-szemszögből ez az üzenet egyértelmű: a funkció jövőjét nem a rendszerek vagy a folyamatok határozzák meg, hanem az emberek, akik azt vezetik. Aki mer kérdezni, konfrontálni és döntéseket befolyásolni, az releváns marad. Aki csak teljesít és vár, az lassan feleslegessé válik. A szervezeti kultúra formálása és a pszichológiai biztonság megteremtése csak akkor sikerül, ha a HR maga is biztonsággal mer cselekedni.
