A Goldman Sachs egyik partnere nyilvánosan is szót emelt egy olyan jelenség ellen, amelyről a technológiai lelkesedés közepette kevesen mernek beszélni: az AI-függőség kognitív következményeiről. Szerinte a munkahelyi AI-eszközök térnyerése nem csupán hatékonyságot hoz – hanem fokozatosan kiürítheti azokat a mentális izomcsoportokat, amelyeket korábban a valódi problémamegoldás tartott edzésben. A jelenséget „kognitív atrófiának" nevezi, és valós veszélynek tartja a tudásalapú munkavégzésben.
A figyelmeztetés különösen releváns egy olyan iparágban, ahol az AI-eszközök mára az elemzés, az összefoglalás és az érvelés támogatásának alapeszközeivé váltak. A partner szerint minél többet delegálunk ezeknek az eszközöknek, annál kevésbé gyakoroljuk a mély elemzőképességet, az összefüggések felismerését és az önálló ítéletalkotást. Ez rövid távon termelékenységi nyereséget jelent, hosszú távon azonban gyengébb, AI nélkül működésképtelenebb szakembereket eredményezhet.
A HR- és L&D-szakemberek számára ez ébresztő. A tehetségmenedzsment nem állhat meg az AI-eszközök bevezetésénél – gondoskodni kell arról is, hogy a munkavállalók megőrizzék és fejlesszék az alapkompetenciáikat. Az AI-mentes gondolkodási gyakorlatok, a kritikai értékelési feladatok és a tudatos „offline döntéshozatali" helyzetek beépítése a fejlesztési programokba nem luxus, hanem stratégiai szükséglet. Az ember és a gép közötti egyensúly megteremtése a szervezeti kultúra feladata.
